A konyha felől a kávéfőző szörcsögése és a nejem türelmetlen hangja szűrődött be: – Drágám, indulnunk kell! Már így is késésben vagyunk!
– Csak egy pillanat, már itt sem vagyok! – kiáltottam vissza, de a szemem az alkonyi fényben úszó monitorra tapadt. A napi rutin részévé vált „szanálás” közben a kurzorom megállt a térkép egy eddig sötét foltja felett.
Akkor megláttam. A pixelek között egy elfeledett, ősi struktúra körvonalai rajzolódtak ki. Egy 7-es szintű rom.
A torkomban dobogott a szívem. Tizenhárom éve. Tizenhárom éve kutattam ezt a digitális térképet, minden követ megmozgattam, és most ott rejtőzött a szemem előtt, mintha csak rám várt volna. Nem volt időm matematikai modelleket futtatni a várható veszteségekről. Nem volt időm finomhangolni a sorrendet.
– Most vagy soha – suttogtam.
Kiválasztottam a legmegbízhatóbb Hősömet. A parancs rövid volt: „Visszafordulni!” A csapat azonnal megfordult a virtuális sivatagban. Tudtam, hogy a rom védői nem adják könnyen magukat, és bármikor érkezhet ellenséges erősítés a szomszédos klánoktól. Biztosra kellett mennem.
Egyetlen mozdulattal a Hős mellé rendeltem a tartalék hadtest legjavát. Lovasokat, íjászokat, nehéz-gyalogságot – mindenkit, aki mozdítható volt.
– Tényleg elindulunk végre? – nyílt ki az ajtó, a nejem már kabátban, kulccsal a kezében állt ott.
– Indulás! – nyomtam le az „Enter” gombot, és még mielőtt láttam volna a sereg első lépését, a gép máris elsötétült. A ventilátor elcsendesedett.
Aznap minden lassabbnak tűnt. A forgalmi dugók, a megbeszélések, az ebédidő üres fecsegése. Csak a belső órám ketyegett, számolva a menetidőt a célpontig és vissza. Vajon elég volt a sereg? Vajon valaki más is észrevette az utolsó pillanatban?
Amikor végre hazaértünk, az utolsó métereket szinte futva tettem meg a nappaliig. Felpörgött a gép, a bejelentkező képernyő örökkévalóságnak tűnt. Aztán felugrott az értesítés.
Nem volt veszteséglista. Nem volt visszavonulás. A képernyő közepén arany betűkkel ragyogott a válasz:
GYŐZELEM.
A tizenhárom éves várólista végére pont került. A csapatom ott állt a falak előtt, dicsőségben, és a zsákmány minden várakozást felülmúlt.
- Screenshot 2026-03-09 at 19-50-59 My Lands.png (639.17 KiB) 44 alkalommal megtekintve